KARINTHY FRIGYES: JELBESZÉD

Köröm alatti üresség egy gomba. Mit jelent, ha üresnek érezzük az életünket? - HáziPatika

S a vén, faduló sas házába értek. Elől a pucér király-bogár, leng óriás hőscincér-bajusza, két tenyere alatt gyöngyruha-ágyék-baziliszkusza.

Esprico kapszula (60x)

Ott elmúlatott szépen a királyfi. A nagy ivások, evések után füstöltek a férfiak pipái. A legkisebb lány úgy megszerette, hogy köröm alatti üresség egy gomba bírt aludni este. De a fiú szíve mástól részeg, bizony nem a szerelemtől félszeg!

Tartalomjegyzék

S egy reggel, mikor a kertet járta, harmattól görnyedt a virág, a mályva, a gyümölcsfák, tűzvirág-szökőkutak, egy virággal épp a kezében megállt a harmatos fényben. Szíve elszorúlt, dobta a virágot, s vette a tollat, a szelíd arany-lángot, két ujja közé csípte, mint szalmát a fecskék csőrükbe és kifeszítve testét búcsúzás nélkül az űrbe fölugrott. A lombot súrolva fölugrott a napba. A gyümölcsfa harmat-ingecskét leoldott. Zsugorodott már a Földgolyó alatta!

  • A borderline szindróma az érzelmileg instabil személyiségzavarok közé sorolandó.
  • Mit jelent, ha üresnek érezzük az életünket? - HáziPatika
  • Életet menthet, ha felismeri a depresszió tüneteit | BENU Gyógyszertár
  • Életet menthet, ha felismeri a depresszió tüneteit Életet menthet, ha felismeri a depresszió tüneteit Kapcsolódó tünetek: depresszió érzése depresszió mentális betegség levertség szomorúság Félelem, depresszió, szorongás — egyre többen szenvednek ilyen és ezekhez hasonló mentális betegségekben.
  • HáziPatika
  • A borderline személyiségzavar | BENU Gyógyszertár
  • Új információk a körömgombáról

Kifut a kislány, reszket még a lomb, nézi a virágot, pereg a szirom. Szívére szorítja azt a kis virágot, s nézi zokogva a fénykő-magasságot.

KARINTHY FRIGYES: JELBESZÉD

Akár a gondolat, annál sebesebben, röpűlt a királyfi, fogta a toll-lángot, cikázott az égen, mint csuka a vízben, húzott maga után fénybuborék-zsákot. Aki az előbb még bukdácsolt göröngyben, száll mint izzó bolygó tűzarany-gyűrűkben. Őszi vándormadár száll íly suhogással, fütyűlve a vadlúd, sípolva a szárcsa, szív-bénító, könnyes, édes csattogással, mikor az ősz-eget evezi a szárnya. Röpűlt köröm alatti üresség egy gomba fölött, árnya ott a földön, párás rengetegek fölött elbódulva, ahonnan a lomb-gőz örvénylett tömötten, útjából vadmadár menekűlt rikoltva, röpűlt esőben és röpűlt márvány-ködben, tavak fölött kettős-testtel, át a völgyön, viharban villámok közt ragyogva szökkent, füst és mennykőszagú fekete rongyok közt, villám-gerincű nagy bivalyok közt röppent, utánozván ősasszony-hajú üstököst, mint apró zöld légy és nem akart leszállni, ha csak nem a Napra, a bivaly egy szemére, röpűlt míg egy roppant nagy hegy fölé ére.

Köröm hosszabbító folyadék

S látja ám, a hegyről nagy kosárral hordja egy kopasz vénember lefelé a földet. Ásóval, kapával a kosarat pakolja, a celofán-manó ropogva meggörnyed.

Leszáll itt, gondolta, legyen is akármi! Tán angyal fosott ki, tündérlány röptében, s madár-ürülékként áthulltál az égen, s idetottyantál te véres csattanással, sorsom elé hulltál meszes lottyanással, talán kiökrendett a Griff-anya szája, vagy a Hattyú-asszony piros bőr-rózsája?

Mit koslatsz itt, hol a madár is ritkán száll, ember-ganéj, akit csak a lélek táplál, rózsaszín mocsok, ki eteted a lelket, a benned furakvó szusz-itatta férget!

köröm alatti üresség egy gomba

Ne bámulj ha mondom, rikkantott mérgesen, s kosarát lecsapta, mert a fejed veszem! Múlatta a tappogó, károgó öreget, aki nagy kosarát csapkodva dühöngött. Feje kopasz és nagy, nagy szeme kidűlled: karbamid körömgombára ezer kis szemből épített fény-bástya, pikkelyes mellvértje zöld-ezüstben sűllyed, Olyan volt, akár egy nagy szitakötő.

A királyfi mellette gyökeres, sárga kő. Mint fátyol-uszonyú tömpe szem-hal tátog. Majd a kosárra ül, rágyújt a pipára, öltöny-pikkelyén kis kék fényrobbanások, körötte vér-ködként terűl a palástja.

Csak bábod csillogó, ahonnan a lélek, mint fekete lepke, kiröppen az élet. Bámulom, mit teszel, mért hordod a földet, szürkével mért födöd odalenn a zöldet? Tejfölös a szája, mint a kis verébnek! Puha még a csőröd, pállott-sárga, csipás, lucskos veréb-kölyök!

A depresszió okai és tünetei

Meg nem halhatok én, amíg el nem hordom ezt a hegyet innen, azért lóg az orrom, dühöm azért bőszül, mint pulyka bosszantásra, mirigyem és tollam azért fuvalkodik! Amúgy király volnék, egy ország királya! Nyolcszáz év, az ember bárhogy iparkodik! A királyfi mostan még jobban elámúlt, szava lassacskán, mint kő vízben, aláhúllt! Életem, akár a szárított tökhéj, amiben gyertyát visz a gyerek!

köröm alatti üresség egy gomba

Bozontos koponya-barlangomban csillag-éj: Csak oda vágyom, az az én szerelmem, uram irányíts hát amaz útra engem! Bár ott feküdnék a rög-alatti mélyben! Te meg a halál elől szaladsz!

Élhetsz, bolond, ha itt maradsz, legalább segíted kapálni a földet, amit addig isten rám nem görget, míg el nem hordom ezt a nagy hegyet.

No maradsz? Vagy az ég veled! De megállt. A királyfi a gyűrűt kisújjára húzta, nézte: nő a völgyből az est növény-füstje, lent a pásztor már a kürtjét meg is fújta, s hemzsegett a zöld űr szőr-arany-virággal. Melléből egy nehéz sóhaj kiszakadt, a gyűrűt megfordította kisujja-tövén, behúnyta szemét, s egy pillanat alatt a világ végén volt, egy város közepén.

Gyönge nyakát a korona lehúzza, mint gólyahír köröm alatti üresség egy gomba szirom-koszorúja.

köröm alatti üresség egy gomba

Ő a holt király egyetlen leánya. A királyfi mentéjét megpaskolta, űzte a verejték, s mennykőszagot, gombaellenes kapszula körömgomba ellen lassan az épület felé ballagott. Kő-liliomok tartják moccanatlan.